Rudolf és a kiscsizmák - karácsonyi mese
Ha a gyermeked szereti a rénszarvasokat és az 5 perces meséket, akkor ez nektek szól:
A Mikulás udvarán nagy sürgés-forgás volt. A rénszarvasok éppen bemelegítettek az éjszakai nagy útra, közben hópelyhek szálltak, mintha valaki cukrot szitálna az égből. Rudolf azonban már megint bajba keveredett.
Történt ugyanis, hogy amikor a Mikulás a listákat rendezgette, Rudolf talált egy kis papírt, amelyen ez állt:
„Csupa cipő ház – két különleges csizma vár!”
Rudolf szeme felcsillant.
– Hát persze! Ők a legendás piros és kék csizmák! – rikkantotta olyan izgalommal, hogy a többi rénszarvas csak forgatta a szemét.
A Mikulás még be sem fejezte a szaloncukor-beosztást, Rudolf már a szán előtt toporgott.
– Indulunk! MOST! – pattogott.
– Rudolf, még nincs kész minden! – szólt a Mikulás.
– De ők várnak! – makacskodott Rudolf. – A csillagfényű csizmaőrök!
És nem is tévedett… a piros és kék kis csizma épp az ablakpárkányon dideregtek a csupa cipő házban, és nagyon remélték, hogy idén is különleges ajándékot kapnak.
A piros csizma – aki mindig túl magabiztos volt – azt dünnyögte:
– Én biztos kapok valami extrát. Nézd ezt a csillogást!
A kék csizma sóhajtott:
– Csak ne legyen megint dió. Tele vagyok vele. Ha lenne csizma-diódiéta, én alapítanám!
Ebben a pillanatban azonban valami nagy puffanással landolt az udvaron. Rudolf érkezett… fejjel lefelé a hóba állva.
A csizmák tágra nyílt szemmel nézték.
– Ő… biztosan így szokott? – kérdezte a kék.
– Hát… lendületes – jegyezte meg a piros.
Rudolf kirázta a havat az agancsáról, és olyan büszkén kihúzta magát, mintha egyenesen a szélrózsa minden irányából ő lenne a fő attrakció.
– Üdvözlöm a csillagfény csizmákat! – mondta fennhangon. – Különleges küldetés hozott ide!
A csizmák összenéztek.
– Küldetés? – kérdezte a kék.
– Igen! – Rudolf mellére csapott. – A Mikulás szerint idén TI lesztek a szán díszvendégei!
Mielőtt még tiltakozhattak volna, Rudolf már fel is kapta őket patájával, és a szánhoz ugrált velük. A piros csizma teli tüdőből visított:
– Ezt így nem lehet! Mi dekoráció vagyunk, nem utasok!
De Rudolf nem hallotta – vagy csak nem akarta.
A Mikulás végül utolérte a rakoncátlan rénszarvast.
– Rudolf, mit művelsz?
– Én csak… különlegessé teszem az estét! – mosolygott ártatlanul.
A Mikulás nevetett egy nagyot.
– Jól van, ha már így alakult… akkor legyenek ők a „Szerencse Csizmák”! – mondta, és gyengéden visszahelyezte őket az ablakba.
Mielőtt elindultak volna, Rudolf odahajolt hozzájuk:
– Jövőre is körbenézek értetek… csak szólok!
A csizmák rémülten összerándultak, de titokban azért örültek kicsit.
Amikor végül elrepült a szán, a piros csizma sóhajtott.
– Tudod, kék… nem is volt ez olyan rossz…
A kék csizma elmosolyodott.
– Hát… kalandos, az biztos. De jövőre nem engedem, hogy felkapjon!
– Jövőre majd elbújunk a papucsok mögé!
– Jó terv. Senki sem keres csodacsizmát a papucshalomban.
